ASZTROLÓGIAI HÁZAK ÉS HÁZCSÚCSOK

Sokan bizonyára hallottak már állatövi jelekről, bolygókról és sugárzásokról a horoszkóp kapcsán. Ezek térbelileg érzékelhetők, illetve viszonylag egyértelműen lemérhetők. Nos, a házaknál nem így áll a helyzet. A házakat nem érzékeljük a kozmoszban és korántsem magától értetődően határozzuk meg a horoszkópokban. Mivel csillagászatilag és matematikailag nem igazolhatók vissza a házak, ezért csak a gyakorlat képes bebizonyítani, hogy a házak elrendezése valóban helyesen lett megállapítva.

A házak határvonalait, térben való elhelyezésüket és kiterjedésüket többféle módon is meghatározhatjuk, ezért léteznek különféle úgynevezett házrendszerek. A határvonalakat házcsúcsoknak hívjuk és a legtöbb házrendszer tizenkét házas felosztással dolgozik. Az eltérések jobbára abból fakadnak, hogy egy-egy ház mekkora területet foglaljon el, illetve milyen elvek mentén osszuk fel a házakat.

A házakat akkor vizsgáljuk, amikor az egyéni sors alakulására vagyunk kíváncsiak. Minden egyes ház speciális életterületekre vonatkozik. Olyanokra, mint munka, egészség, hivatás, otthon, barátok stb.

Annyit érdemes a házakról megjegyezni, hogy hullámzó erőmezők. 24 óra leforgása alatt körbefutnak a Földön. A házakon belül négy sarkalatos pontot (Kentra) különböztetünk meg: a sarokházak kezdőpontjait. Szinte mindig a keleti horizont és az Ekliptika metszéspontja, vagyis az Aszcendens a házrendszer kezdőpontja. Ez az I. ház sarka/csúcsa. Ezzel szemben, tőle pontosan 180°-ra található a Deszcendens, ami a VII. ház csúcsa. Az Ekliptikának e két metszéspont feletti része a nappali, a metszéspontok alatti része pedig az éjjeli oldal. Tehát máris van két házcsúcsunk.

Az adott helynek, ahol állunk, van egy földrajzi meridiánja (délköre), amely szintén két pontban metszi az Ekliptikát. Ez a két metszéspont jelöli ki a további kettő sarkalatos pontot. A Medium Coeli (MC, az Ég teteje) a felső metszéspont. Ez a X. ház csúcsa. Az Imum Coeli (IC, az Ég alja) az éjjeli oldalon, alul a IV. ház sarka.


A négy sarkalatos pont közötti területet még 3-3 részre osztja az asztrológia, így jön létre a négyszer három, azaz 12 ház. A közbeeső házak, vagyis a házcsúcsok kiszámítására többféle teóriát, azaz házrendszert fejlesztettek ki az asztrológusok. Nézzünk néhány példát!


PORPHYRIUS-FÉLE RENDSZER

Ennek mibenléte abban áll, hogy a négy sarkalatos pont közötti ekliptikai ívet három egyenlő részre osztják és a harmadolási pontok lesznek a házcsúcsok. Ez azért nem túlságosan előnyös, mert a házak a horizonthoz viszonyulnak, nem az Ekliptikához.

Porphyry (i. sz. 233 – 303) görög tudós, történész és asztrológus volt. Eredeti neve Malchus volt, de mestere Porphyryusra változtatta, ami annyit tesz „bíborba öltözött”. Jól ismerte a neoplatonizmust és könyvet írt Püthagorasz életéről és Arisztotelész munkásságáról.


CAMPANUS HÁZRENDSZERE

Campanus da Novarra a 13. században egy reformot vezetett be. Ő a meridián-síkot döntötte el 30-30°-kal kelet-nyugati irányba. Álláspontja szerint ahol ez a meridián-sík metszi az Ekliptikát, ott találhatók a házcsúcsok.

Campanus matematikus volt, de neoplatonista és kabbalista asztromágiával is foglalkozott. IV. Urbán pápának asztrológiai ábrákat és számításokat készített.


REGIOMONTANUS HÁZRENDSZERE

Regiomontanus házrendszere (15. század) bonyolultabb tér- és időszemlélettel dolgozik. Ez egy kvadráns-rendszer. A Medium Coeli rectascenciójához 30-30°-ot ad hozzá az Egyenlítőn (az égi egyenlítő 12 egyenlő részre oszlik), majd az így kapott A.R.M.C. és az A.O. Aszcendens közötti egyenlítői ívet harmadolja. Így megkapja a házak egyenlítői metszéspontjait. Ezeken a pontokon az északi és déli pontokon átmenő főköröket fektet át, és ahol ezek az Ekliptikát metszik, ott lesznek a közbeeső házak csúcsai. Más szóval a felosztás-pontokon keresztül az Egyenlítőre merőleges síkokat fektet, melyek az Ekliptikán kiadják a házcsúcsokat.


PLACIDUS-FÉLE HÁZRENDSZER

A világon az asztrológusok több mint 80%-a ezt használja, mert bevált. Ez Regiomontanushoz hasonlóan az A.R.M.C. és A.O. Aszcendens közötti egyenlítői ív harmadolásából indul ki, de az így kapott pontokon olyan íveket bocsát keresztül, melyek az Ekliptika azon pontjait metszik, melyek félívüknek pontosan egyharmadára és kétharmadára vannak a meridiántól. Ez csak időszemléletet tükröz.

A módszert Placidus de Titis, a milánói egyetem matematika professzora dolgozta ki a 17. században.


TOPOCENTRIKUS HÁZRENDSZER

Robert Nelson Page és Vendel Polich találmánya, amelynél a X. és az I. házcsúcsok megegyeznek az előzőekkel, a közbeeső házak csúcsait pedig itt most külön nem részletezném. Elégedjünk meg annyival, hogy a Topocentrikus házrendszer tapasztalati úton született. A születési hely a Föld felületén marad, nem vetítik ki a Föld középpontjára. A geocentrikus horizontot használják fel, amely a földtengely körül forog és ezzel a forgással egy kúpot képez. A kúp sugara, melyet a topocentrikus egyenlítő mentén húznak meg, három részre van felosztva. A házcsúcsok azokra a pontokra esnek, ahol a vonalak az ekliptikát metszik.

Felhívom a figyelmet, hogy mivel az Ekliptika és az Egyenlítő 23°27’-re elhajlik egymástól, ezért az egyenlítői házak nem lesznek egyforma nagyságúak. Ezt az egyenlőtlenséget tovább növelheti a horizont szöge.


EGYENLŐ HÁZAK RENDSZERE

Vehlow berlini asztrológus szerint a házak a Földet körbeölelő mágikus erőmezők. Ezért nem hozhatnánk kapcsolatba az Ekliptika elhajlásával és szükségtelen matematikailag kiszámolni azokat, mert egyformán 30-30°-ak. Ez a módszer tehát fittyet hány az MC helyzetére. A csillagfejlők döntő többsége ezt a módszert spekulatívnak és érvénytelennek tartja.