A Föld kétféle mozgást végez, egyrészt elfordul a saját tengelye körül, másrészt a Nap körül kering. A Föld nyugat-kelet irányba mozog, forgási ideje egy nap, vagyis 24 óra, ennyi idő alatt egyszer végigvonul a tizenkét zodiákus jegy fölött, tehát minden második órában egy újabb és újabb állatövi jegy jelenik meg a horizonton. A Föld Nap körüli keringési ideje egy évnek felel meg, a Hold keringési ideje, az ún. holdhónap, körülbelül 28 napos. Ha ezeket a mozgásokat magunk elé képzeljük, akkor úgy fest az egész, mint az órákon a nagy- és a kismutató járása. Erre a periodicitásra, szabályos időszakonként visszatérő vibrálásra építkezett mind az asztrológia, mind a numerológia. A numerológusok azt feltételezték, hogy a születés dátuma egy olyan kulcsszámot határoz meg, amely szám szorosan kapcsolódik valamelyik planétához. Ennek a számnak a vibrálása jellemző lesz az illető emberre, ez a szám hatással lesz rá az egész élete során, és mindazokra a más vibrálásúakra, akikkel élete során az illető kontaktusba lép.

A numerológusok teóriája az asztrológusokéhoz hasonlóan abból az elképzelésből táplálkozik, hogy a makrokoszmosz történései kihatnak a mikrokozmoszra, az égitestek befolyásolják és vezérlik a földi dolgokat. Már Püthagorasz szent számokkal jelezte a planetáris istenek tevékenységét, mert ezek a számok teremtik meg a világmindenség matematikai összhangját. Tehát minden asztrológiai jegyet egy-egy planetáris kormányzó irányít, és mindegyik planéta egy-egy bizonyos számmal vibrál.

E megfontolás alapján a Nap száma az egyes lett, a Holdé a kettes, a Jupiteré a hármas, az Uránuszé a négyes, a Merkúré az ötös, a Vénuszé a hatos, a Neptunuszé a hetes, a Szaturnuszé a nyolcas, a Marsé a kilences, a későbbiekben a Plútó számának a nullát tulajdonították.