Pedig, ha tudnák, hogy ugyanazon energia hajtja az önzést és a társfüggőséget is, inkább érdeklődve, mint ellenségesen szemlélnék egymást.

A hagyományos asztrológiában a horoszkóp körén az egymással szemben álló jelek szülötteit összeférhetetlennek tartják. Így e felfogás alapján a Kos rossz viszonyban van a Mérleggel a munkában ésa párkapcsolatban. A Bika kerülje a Skorpiókat, az Ikrek a Nyilast, a Rák a Bakot, az Oroszlán a Vízöntőt, a Szűz a Halakat.

Ám a hagyományos asztrológia egy dologról nem beszél, hogy a szemben álló zodiákusi jelek első ránézésre nemcsak nagyon különböznek egymástól, hanem ki is egészítik egymást.

Hogy lehet az, hogy két merőben különbözőnek hitt tulajdonság kiegészítheti egymást? Egyrészt képzeljük el a kört vagy a gömböt, amely csak úgy tud létre jönni, hogy a legtávolabb lévő pontjai mintegy taszítják egymást, így hozzák létre a legtökéletesebb formát.

De vizsgáljuk meg a példának szolgáló Mérleg-Kos szembenállást.

A Mérleg amellett, hogy meg van áldva művészi képességekkel, fontos neki a társaság. Fontos neki a párkapcsolat. A társaság középpontja szeret lenni és a párkapcsolataiban is ő szereti a főszerepet játszani. Vagy úgy, hogy ő az önfeláldozó, a háttérbe húzódó, a társ vagy úgy, hogy nyíltan uralkodik miközben azt érezteti, a társ a fontos.A Mérleg valójában szerepelni szeret, és kell neki a közönség, a panaszkodásai pedig éppen abból erednek, hogy nincs közönsége – de az energia, ami mozgatja a panaszkodást és azt, hogy mindig a középpontban akar lenni egy és ugyanaz. Vagyis az énről, az egoról szól. A Mérleg hajlamos a harmónia megőrzése miatt a túlságos kényelemre, a halogatásra.

A Kos pedig folyamatosan csinál valamit, alkot vagy rombol, de mindig fontos, hogy tevékenykedjen. Képes gondolkodás nélkül, mások véleménye kikérése és a következmények mérlegelése nélkül cselekedni. Meggyőződése, hogy amit csinál, az úgy jó, ahogyan ő csinálja. A pozitív értékelést a külvilágtól igenis elvárja. Persze a harcos Kosnak vannak pillanatai, amikor elbizonytalanodik és összeomlik. Amilyen energiával tud építeni olyan energiával tud rombolni is.

Tehát a Mérleg és a Kos az egoról szól, az ego megéléséről, amely ezekben a jelekben nagyon erősen teret akar hódítani. Az ego a személyiségünk mozgatója. Egyik oldalon ott az önzés, a másik oldalon az önfeláldozás. Mindkettő szélsőséges megnyilvánulás. Hogyan hozható ez egyensúlyba? Úgy, hogy felismerjük, hogy az egyik energia inspirálja és egyben kiegészíti a másikat. Vegyünk példának egy képzeletbeli Mérleg-Kos párkapcsolatot, amelyben az egyik „szerepló” múzsaként hat a másikra. Inspirálják egymást. Az alkotó ember táplálja a múzsáját azzal, hogy az ő ösztönzésére hoz létre nagyszerű alkotásokat. A múzsa pedig ezen felbuzdulva még több alkotó energiát hoz ki viselkedésével a tárásból. Mintegy megértik egymás energiáit és mindkettő a sajátját használva, de egymást táplálva fejlődik. A Mérleg-Kos párosnál hasonlít az együttműködésük a tűz (Kos) és a levegő (Mérleg) kölcsönhatásához. A tűz levegő nélkül nehezen jön létre, ám a túl sok levegő eloltja a tüzet. Ha a tűz túl intenzív, elvonja a levegőt, felemészti, akár csak azokat a tárgyakat, amelyek bele kerülnek. Ám a levegő által túlságosan lobogóvá tett tűz rombolhat is. Ezért fontos az egyensúly megőrzése. Mindig annyi energiát használjunk fel, illetve mindig annyit adjunk, amennyire éppen szükség van.

Nem az a cél, hogy ugyanolyanná váljon a szemben álló két energia, hanem hogy megértsen és elfogadjon.

Az igazi nagy feladat a Kosnak a Mérleg harmóniájának megteremtése. A Kosnak a benne lévő erőt mások szolgálatába, alkotásra kell felhasználnia. És közben ne mondja el minduntalan, hogy ezt ő tette, hanem vonuljon néha a háttérbe. Fogadja el mások gyengeségét és sérülékenységét. A másik ember értékelésénél ne azzal indítson, hogy senki sem tökéletes, hanem minden emberben megvan a tökéletesség, tehát nemcsak az ő világképe az elfogadható – ennek alapján gyakorolja a mások és önmaga elfogadását is. Kötelezővé tenném a Kosnak, hogy egyszer éltének abban a pillanatban, amikor – az élet bármely területén - neki akar rontani a „falnak”, álljon meg és legalább egyszer ne csinálja meg. Élje át, milyen érzés.

A Mérlegnek a Kos oldalról az önmagába vetett hitet érdemes kifejlesztenie. A dolgok anélkül is működnek, hogy valaki mindig megdicsérné és ezzel újabb energiát adna neki a továbblépéshez. Ha az ötlet megszületik, nem kell mindig mérlegelni, hanem a benne lévő Kos energiával el kell indulni. A Mérlegeknek kötelezővé tenném, hogy legalább egyszer próbáljanak meg neki menni az élet bármely területén eléjük tornyosuló falnak. Gondolkodás nélkül. Utána figyeljék meg, milyen érzést vált ki ez a tett bennük.

Az élet felszínéről vettük a példákat, de a szembenállás lényegét remélhetően érzékelhetővé tettük.

A szembenálláskor ellenséges érzés keletkezhet bennünk a másikkal szemben. Sokszor nem is tudjuk megmagyarázni, miért. Ám ha megfigyeljük, hogy mi az, ami nem tetszik a másikban, mi vált ki bennünk zsigeri rosszallást, no azt keressük meg önmagunkban. Azt a viselkedési formát. A tükör előtt próbáljunk meg úgy viselkedni, ahogyan az az ellenszenves ember tette. Meglátjuk, hogy olyan mélységek nyílnak majd meg személyiségünkben, amelyekről korábban tudomásunk sem volt.

A felfedezések pedig aranyat érnek önmagunk megismerésében.

Az ilyen játékok változtatják át írásunk „Én vagy Te” címében a „vagy” szót „és”-sé, vagyis Én és Te – ez az első lépés a szembenállás elfogadásához.