Kr.e. 1600-ból származnak azok az ismert leírások, amelyek a kristályok gyógyító erejére vonatkoznak, bár feltételezzük, hogy a kristálygyógyászat közel egyidős az emberiséggel.

Az ősi civilizációkban a kristályok és drágakövek a gyógyítás és a hatalom forrásai voltak, információ- és energiahordozóként használták őket. Olyan geometriai mintákat fejlesztettek ki, mellyel energiamezőket hoztak létre. Mivel a nemeskövek hatalmas finomenergia mezőket indukálnak, energiájukkal kultikus tárgyakat, oltárokat, templomokat, szent kapukat, kultikus helyeket és vallási ceremóniákat lehetett erősíteni és védeni, mely ceremóniák és rituálék alkalmasakká váltak az elemek (föld, víz, tűz, levegő) erőinek összekapcsolására, így erősítették a köteléket az Univerzummal.

Ezeket a rituálékat, ceremóniákat megfelelő időpontokhoz kötötték, mint például hold-tölte, napforduló, nap-éjegyenlőség, stb., ugyanis ezeken a napokon az atmoszféra energiával nagyon telítetté válik.

Kína és India szent kolostoraiban hosszú hónapokon keresztül az akkori egyszerű módszerekkel különleges alakú köveket tudtak csiszolni, melyet, ha a beteg a kezébe vett, rövidesen érezte hatását. Energiapályáin - meridiánvonalai mentén - kialakult az egyenletes energiaáramlás.

Egyiptom papjai, papnői, akik egyben gyógyítók is voltak, sok nemeskövet viseltek testükön. Ez azt a célt szolgálta, hogy feltöltődjenek olyan erővel, amelyet a betegeknek tovább tudnak adni.
Hippokratesz, az orvostudományok atyja is foglalkozik műveiben a kristályokkal.

Pilusz pedig (i.e.93-ban) Természettudományos Enciklopédiájában rendszerezi őket. Ez időtájban alakult ki a kristályok és drágakövek ezoterikus jellege, amely napjainkban kiteljesedni látszik. Gondoljunk csak a védő, segítő, gyógyító és szerencsekövek sokaságára.

Amit azonban az emberiség a kristályokkal kapcsolatban a régmúlt időkben megtanult, lassan feledésbe merült, az ismeretek egy része elveszett, a megmaradó ismereteknek pedig a materialista meghatározása erősödött fel, a kristályok értékét pedig egyre inkább a szépségük és ritkaságuk fejezte ki.

Az orvostudomány óriási lépésekben haladt előre a múlt században. Azonban egyetlen tudományág sem bánik annyira pazarlóan az évezredek által felhalmozódott ismeretekkel, mint épp az orvostudomány. Sajnálatos módon eszköztárából hosszú időre kitiltotta a természetgyógyászat majd minden ágát.

A kipróbált, és jól bevált gyógynövényeket is felcserélte a gyógyszergyárak sohasem mellékhatás nélküli készítményeivel. Ma már szerencsére egyre több orvos támogatja, hogy páciense az általa felírt gyógyszereken kívül mintegy kiegészítésképpen egyéb paramedicinális módszereket (a modern orvoslás által el nem ismert, de sok esetben annak módszereinél hatásosabb gyógymódot) használjon.

Közel sem ilyen jó a kristálygyógyászat helyzete. A kristályokkal, ásványokkal történő gyógyítást napjainkban szinte még egyáltalán nem ismerik. Az orvosok többsége még az elől is elzárkózik, hogy végiggondolja az ásványok gyógyító hatásáról szóló elméleteket, netán egzakt módszerekkel megvizsgálja, hogy valóban hatnak-e a "kövek" az élő szervezetre.

Nem arról van szó, hogy a modern orvoslás helyett a kristályok gyógyító erejét kellene használni. Csupán figyelmet kéne szentelni az emberiség több ezer éves történelme során kialakított hagyományoknak, és segítségül kellene őket hívni a legkorszerűbb terápiák hatásfokának erősítésére. Sokan, akik a kristályok gyógyító erejét tagadják, azt állítják, hogy hatásuk kizárólag a hiten, az emóciókon alapszik.

Tegyük fel, hogy nekik van igazuk, és a kristályok mágikus erejét csak mi tulajdonítjuk nekik. Viszont ne feledjük el: a gyógyítás tulajdonképpen mindig több síkon történik, és az első lépcső vitathatatlanul a lélek szintje. Ma már mindenki tudja, hogy nem elég a fizikai test szintjén legyőzni a betegségeket, hiszen ez egyenlő a tüneti kezeléssel. A problémák okának forrását a lélekben kell megkeresni.

A feledésbe merült információk az elmúlt évek során fokozatosan kerültek a figyelem középpontjába. A fizikusok bebizonyították és mérésekkel igazolták, hogy a kristályok egymástól teljesen eltérő erőtérrel rendelkeznek, vibrálnak.

Kezdik az emberek újra megtapasztalni, hogy a kristályenergia valóságos, a kristályok képesek együtt rezegni más tárgyakkal, élő szervezetekkel. Az ezzel kapcsolatos tudás az újkorban feledésbe látszott merülni, majd századunk utolsó harmadában kezdtük újra felfedezni és alkalmazni, mint a tradicionális orvoslást támogató önálló terápiát.

Terjedését segíti az az egyre nyilvánvalóbb tény, hogy az emberiség egy új korszak kezdetének küszöbén áll, ez a Vízöntő Kristály Korszak. Földünk elérkezett fejlődésének ahhoz a kritikus szakaszához, melyben meg kell nyitnia önmagát (mint evolúciója kezdetén), hogy megismerjen új energia és információ hordozókat, tárolókat.

A Vízöntő-korszak a Kristályenergia korszakává válhat. Ez az új energia a Kristály-Tér-Erő.


A kristályok hatása a szervezetünkre

A kristályok a kozmikus világ rezgéseinek a hordozói, rezgésükkel energiát tudunk átadni, közvetíteni vagy harmonizálni, így fejtik ki gyógyító hatásukat.

A kristályok közül a kvarckristály az egyik leggyakrabban és legnagyobb mennyiségben előforduló fajta. A kristályok, különböző rezgéseket bocsátanak ki magukból, olyan finom energiamezőkkel rendelkeznek, amelyek az élőlényeket különböző energiákkal töltik fel, védik, a belső energiaáramlást szabályozzák.

Bizonyára járt már gyógyfürdőben, és hogy érezte magát azután? A gyógyvízben található ásványi anyagok a nélkül segítenek szervezetünknek, hogy lenyelnénk őket. A kövek, kőzetek is ásványokból állnak.

A kristályok rezgési frekvenciája az elemi összetevőiknek megfelelően különböző, és így a szervezetünk különböző pontjain képesek rezgéseikkel az auránk, illetve az adott szerv eredeti, ideális rezgési állapotát visszaállítani.

A gyógyítás mechanizmusát, végeredményét a szervezetben előforduló valamennyi életfolyamatért illetve jelenségért felelős ásványi anyag és kristályszerkezet kölcsönös együtthatása adja meg.

Az ásványok fizikai, lelki és szellemi síkon egyaránt hatnak.