Mai világunkban az a képesség, hogy jól kijövünk társainkkal - a társadalmi intelligenciánk - a legértékesebb, legfontosabb tulajdonságunk nemcsak karrierünkben, nemcsak házasságunk, kapcsolataink, hanem lelki egészségünk terén is. Ma arról lesz szó, hogyan fejleszthetünk ki egészséges, sikeres személyiséget.



Arról beszélünk, hogyan fejleszthetjük ki a lelki egészség maximumát. Ami pozitív személyiséget és magatartást jelent. Olyan személyt, akinek élvezik a társaságát. Olyat, akit mindenhol szívesen látnak. Elhangzott már az a megállapítás, hogy a 85 %-a mindannak, amit elérünk az életben, közvetlenül attól függ, hogyan jövünk ki az emberekkel. És ma már a legnagyobb amerikai cégek is inkább a személyiségtől függően vesznek fel alkalmazottakat, nem annyira a bizonyítványok, a szakértelem és tapasztalat alapján. Miért? Azért, mert ha valakiben megvannak a kellő személyiségvonások, mindent megtanulhat, ami a sikerhez kell. De ha minden lehetséges tudással fel van vértezve, ám pocsék a személyisége, nem kísérleteznek a megváltoztatásával. 85 %-a az életben élvezhető boldogságunknak - a kutatások szerint - a boldog kapcsolatokból származik. Épp így az összes problémáinknak is a 85 %-a a nem megfelelő kapcsolatokból származik. A hiányzó 15 % - akit érdekel, figyeljen! - a teljesítménytől függ. Tehát bizonyos mértékben valóban kielégülést adhat az életben a teljesítmény, a siker, a pénzkeresés, a karrier kiépítése stb.

Ám boldogságunk főleg a kapcsolataink függvénye. Ebben az előadásban megmutatjuk, hogyan lehet ugrásszerűen fejleszteni a kapcsolatainkat, igen-igen egyszerű dologgal. Tudjuk, ami a kapcsolatokat illeti, hogy közvetlen összefüggés van aközött, hogyan jövünk ki másokkal, és személyiségünk egészsége között. Mindenki egészségesebb személyiségre vágyik.

Hogyan állapítjuk meg, egészséges-e a személyiség? Melyek a fő kritériumok? Nem egyről már volt szó az előadások során.

Az egészséges személyiség fő kritériuma persze az, mennyire szeretjük magunkat. Hogy mennyire szeretjük magunkat. Az a lényege személyiségünknek. Azoknak, akik nagyon szeretik magukat, egészséges a személyiségük.

Az egészséges személyiség másik ismerve az, hogy mennyi felelősséget vállalunk. Azok, akik sok felelősséget vállalnak magukra, akik nem másoktól várják sorsuk alakítását, akik nem másokat hibáztatnak, nagyon egészséges személyiségek.

Az egészséges személyiség újabb kritériuma az, hogy könnyen meg tudunk-e bocsátani. Azt minden kétséget kizáróan tudjuk, hogy közvetlen összefüggés van aközött, hogy milyen könnyen bocsátunk meg, ha valaki megbánt bennünket, és személyiségünk egészsége között.

Az egészséges személyiség 4. ismérve: az ún. pozitív várakozások. Az, hogy mennyire keressük a jót mindenben és mindenkiben magunk körül. Azok az emberek, akik a jót szokták keresni, igazán egészséges emberek.

A 4. ismérve, illetve az 5. az egészséges személyiségnek, és főleg erről lesz majd szó, az, hogy hogyan jövünk ki másokkal. Hogyan tudunk kijönni másokkal? Ami azt illeti, valójában nem lehet egészséges személyiségünk, ha nincsenek kapcsolataink, jó kapcsolataink embertársainkkal.

Csodálatos módon itt is érvényesül a kölcsönösség törvénye. Minél jobban szeretjük magunkat, annál jobban szeretünk mást. Minél több felelősséget vállalunk, annál jobb a kapcsolat. Minél könnyebben bocsátunk meg, és nem neheztelünk, morgunk, annál jobban fejlődnek a kapcsolataink. Minél inkább csak a jót keressük az emberekben, annál jobban jövünk ki önmagunkkal és velük. És minél jobban kijövünk más emberekkel, annál jobban szeretjük magunkat. Csodálatos sorozata ez a kölcsönös viszonyoknak.
Innen is egy fontos törvényhez jutunk. Az utolsók egyikéhez. Azt hiszen, ez lesz ma az utolsó: a közvetett erőfeszítés törvénye. A közvetett erőfeszítés törvénye azt állítja, hogy társainkkal való kapcsolatainkban azt, amit akarunk, gyorsabban megkaphatjuk közvetett módon, mint fordítva, közvetlenül. Mondok egy egész egyszerű példát. Ha kapcsolatainkban közvetlenül próbálunk elérni valamit, gyakran kudarc ér. Megszégyenülünk, zavarba jövünk és a többi. Mondok néhány példát. Ha pl. imponálni akarunk más embereknek. Helyes? Imponálni akarunk másoknak. Próbáltak már valakinek imponálni, akit fontosnak vagy értékesnek tartottak, ezért imponálni akartak? Próbáltak már imponálni valakinek? Nos, éppen az., éppen az ellenkezőjét kell csinálni, mert egész egyszerűen úgy kell másoknak imponálni, hogy ők imponáljanak nekünk. Imponáljanak nekünk! Ha érdeklődést akarunk kelteni önmagunk iránt, mi a teendő? A most ismertetett törvény értelmében úgy sikerül mások érdeklődését felkelteni, hogy mi érdeklődünk irántuk. Ha azt akarjuk, hogy szeressenek minket, mi a megoldás? Szeressük őket! Ha azt akarjuk, hogy tiszteljenek, mi a megoldás? Tiszteljük őket! A közvetett erőfeszítés törvénye minden esetben érvényesül kapcsolatainkban.

Még valami. Beszéltünk néhány lelki törvényről. 3-ra most is utalok.
Az egyik: a ki mint vet, úgy arat. E szerint a törvény szerint kapcsolataink minősége, hogy mit aratunk a kapcsolatainkban egy bizonyos pillanatban, annak a következménye, amit a kapcsolatokban elvetettünk. Az, amit a kapcsolatainkban kapunk, csak igen kis mértékben függ a másik személytől, a sorstól, a véletlentől vagy a természettől. Inkább attól függ, hogy mit vetettünk. Hogy mit vetettünk.
A megfelelések törvénye szerint a külvilágunk megfelel a belső világunknak. Amilyen bent, olyan kint. Különösen a kapcsolatainkban.

A vonzás törvénye szerint olyan embereket vonzunk magunkhoz, akik nagyon hasonlítanak hozzánk. Belül. Ha meg akarjuk változtatni kapcsolatainkat, az az 1. lépés, hogy változtassuk meg kapcsolatunkat magunkkal. A külső kapcsolatok ezt tükrözni fogják.

Nos, annak bemutatására, hogyan jövünk ki másokkal, mutatunk egy igen egyszerű grafikont. Ez az emberi személyiség grafikonja. A legintrovertáltabbtól a legextravertáltabbig. Vagy ha úgy tetszik, a befelé fordulótól a kifelé forduló személyiségig. Az, akinek igazán egészséges a személyisége, igen sokféle emberrel ki tud jönni. Középről kiindulva, a középvonal az átlagos személyiség, nem az introvertált vagy extravertált. Ráilleszthetünk erre (azt hiszem, ez a középpont), ráilleszthetünk erre még egy grafikont. Mit ábrázol ez? Az önértékelést. A nagy önértékeléstől a csekély önértékelésig. Érdekes dolgot tapasztalunk. Ez a grafikon az én ötletem. Azt tapasztaljuk, hogy a grafikon ilyen.

Az, akinek csekély az önértékelése, mondjuk ilyen, nem nagyon szereti magát, vagy kisebbrendűségi, vagy negatív érzései vannak, az kizárólag olyan emberekkel tud kijönni, akik világosan, megfigyelhetően, teljesen a skála közepén vannak. Olyanokkal, akikkel rendkívül, rendkívül könnyű kijönni. Semleges, szelíd, jámbor emberek. Ahogy fölfelé haladunk az önbecsülés skáláján, amint jobban és jobban tiszteljük és elfogadjuk magunkat, jelentősen növekszik azoknak a száma, akikkel kijövünk.

Amint növekszik az önbecsülésünk, mind több és több emberrel jövünk ki. Szélesedik ez a tartomány. És amint ahhoz a ponthoz érünk, ahol nagy az önbecsülésünk és önmagunk elfogadása, rájövünk, hogy ki tudunk jönni szinte mindenkivel, akivel találkozunk. És mivel a siker kulcsa az, hogy minél több emberrel ki tudjunk jönni, mert minél több emberrel tudunk kijönni, annál több lehetőségünk lesz, hogy érdekes, izgalmas életet éljünk. Csodálatos dolog, hogy amint önbecsülésünk növekszik az önmagunkon való munka nyomán, ugrásszerűen javulnak a kapcsolataink másokkal. És mi a titka az önbecsülés javításának? Csodálatos módon a kölcsönösség törvénye miatt minden egyes dolog, amivel növeljük az önbecsülését valaki másnak, az a sajátunkat is fokozza. Ez egészen biztos. Ez azt jelenti, hogy bármilyen kedves vagy nagylelkű dolgot teszünk, amivel növeljük mások önbecsülését, azzal a sajátunkat is növeljük.

Ha igazán egészséges személyiséget akarunk, akkor alkalmazzuk a megfordíthatóság törvényét! A megfordíthatóság törvénye esetünkben egyszerűen csak annyi, hogy minden, amit azért teszünk, hogy mások önértékelését javítsuk, a sajátunkat is javítja. Ezért, ezért a továbbiakban most arról lesz szó, mit tehetünk annak érdekében, hogy növeljük mások önértékelését, és így egyszersmind a sajátunkat is. Hogy személyiségünk egészségesebbé váljon. Egyébként közvetlen összefüggés van a más emberekkel való jó kapcsolat, a hosszú élet, az egészség, energia, életerő, ellenállóképesség és minden más között.
A módszer, ahogy növelhetjük mások önbecsülését, az, hogy éreztetjük velük, milyen fontosak. Éreztessük velük, milyen fontosak! Igen. Mindig is ez volt a sikeres emberi kapcsolatok titka. Mary Kay S. (meri kéj es) gyönyörű hasonlatot talált ki. Elképzeli, hogy mindenkinek, akivel találkozik, egy tábla lóg a nyakában. Szövege: „Éreztesd, hogy fontos vagyok!" Mindenkin, akivel találkozik, látja a táblát „Éreztesd, hogy fontos vagyok!" És reagál erre a jelzésre. Érezteti, hogy fontosak. Bánjunk jól mindenkivel! Éreztessük a fontosságukat, akkor mi is fontosnak érezzük magunkat! Ez a kölcsönösség törvénye.

Hogyan éreztethetjük, hogy fontosak?
Először is, a legfontosabb: HAGYJUNK FEL A DESTRUKTÍV KRITIKÁVAL! Hagyjunk fel a destruktív kritikával! Semmi más nincs, ami az önértékelést gyorsabban csökkentené, mint a destruktív kritika. Ne feledjük, a gyermekkori destruktív kritika hajlamosít a kudarctól, az elutasítástól való félelemre! Hajlamosít a kisebbrendűségi érzésre, komplexusra, bűntudatra és minden másra. A legtöbben még mindig ezekkel az érzésekkel küszködünk azok miatt a meggondolatlan megjegyzések miatt, amelyeket szüleink tettek gyerekkorunkban. Hagyjunk fel a destruktív kritikával! Senkit se kritizáljunk, mert az lebecsülést sugall, tönkreteszi a másik ember önbecsülését, pocsékul érzik magukat! Ha megtesszük ezt, ha ezt az 1 változást véghezvisszük, hogy felhagyunk a destruktív kritikával, sokkal vonzóbb személlyé válunk, mint ahogy el tudnánk képzelni. Abban az esetben, ha eddig kritizáltunk.

Másodszor: LEGYÜNK KEDVESEK! Legyünk kedvesek! Legyünk kedvesek! Ez azt jelenti: ne vitatkozzunk! Emlékszem, hogy fiatalkoromban nagyon föl volt vágva a nyelvem, hogy úgy mondjam. És a vitákban én győztem. Minden vitában én győztem. Sokat olvastam, sokat tanultam, kitűnően érveltem. Odáig jutottam, hogy már senki sem győzött le, és mondjak valamit? Odáig is eljutottam, hogy már nem volt kivel vitatkoznom. A végén szóba sem akartak állni velem. Mindenki elkerülte a társaságomat. Soha senkihez nem hívtak meg. Nem játszottak velem az iskolában, mert én mindig vitatkoztam. És jóllehet, én győztem, mégis vesztettem. Ne vitatkozzunk! A vita. a vita elkerülésének van egy rendkívül, rendkívül egyszerű módja, a következő: először a másikat próbáljuk megérteni, ne magunkat megértetni! Alkalmazzuk a közvetett erőfeszítés törvényét! Először értsük meg a másik ember szempontjait! Mi az oka annak, hogy így vagy úgy vélekedik és érez egy másik személy? Ha nem értünk egyet vele, az éretlen személyiség természetes reakciója az, hogy nyomban érvekkel árasztja el a másikat. Ezzel szemben az érett személyiséget az jellemzi, hogy először igyekszik megérteni, miért vélekedik vagy érez így vagy úgy a másik. Könnyen lehet, hogy az ő okfejtésük bizonyul meggyőzőbbnek. Akár így, akár úgy, gondoljunk a szép mondásra: Akit erőszakosan győznek meg, annak ugyanaz marad a véleménye.

Az emberi személyiség fejlesztésében a legfontosabb elvek egyike: a nem ellenállni elve. A nem ellenállni elvéről rendkívül sokat hallottunk Mahadma Gandhitól, Indiából, ebből az évből, illetve ebből a századból. Képes volt rá, hogy legyőzze az egész hatalmas Brit Birodalmat. Indiát felszabadítsa, és kivívja számára a függetlenséget, kizárólag ezzel a passzív ellenállással. Jézus azt mondja a Bibliában, igen, az Új Testamentumban: „Siess megegyezni ellenségeddel, siess!" Sok oka van ennek. A legfontosabb az, hogy úgy a legkönnyebb pozitívan gondolkodni, könnyen lelkesedni, elérni, hogy szeressenek és szeressünk, ha sose vitatkozunk másokkal. Ha igyekszünk elkerülni a vitákat. Amikor megnősültem, azt tapasztaltam, hogy azok, akik együtt élnek, mindig hajlamosak arra, hogy vitatkozzanak. Gyakran alakul ki kisebb nézeteltérés. Ezenkívül még valamire rájöttem, aminek jó hasznát vettem: gyorsan jussunk egyetértésre! Ha úgy érezzük, vita készül, térjünk ki előle! Próbáljuk megérteni a másik ember felfogását! Hol kezdjük el, hogy kedvesek legyünk, és sohase kritizáljunk? Vajon hol? Természetesen otthon. Érdekes dolog, amivel kapcsolatban Emert Fox így ír: „Ha már gorombának kell lenned, légy goromba idegenekkel! A kedvességed őrizd meg a családodnak!" Úgy látszik, hajlamosak vagyunk rá, hogy udvariasak legyünk olyanokhoz, akiket most látunk először és utoljára. Aztán otthon kritizáljunk, zsörtölődjünk, veszekedjünk, és éppen a szeretteinkkel.
Mi a 3. mód, ahogyan másokkal éreztethetjük a fontosságukat? Már nem kritizálunk, nem vitatkozunk, kellemes, pozitív lett a személyiségünk. A 3. dolog: az ELFOGADÁS. Ez a 3. Az elfogadás az egyik legeslegmélyebb tudatalatti vágyat elégíti ki. Amikor világra jövünk, legjobban arra vágyunk, hogy a szüleink fogadjanak el. Feltétel nélkül szeressenek! Fogadjanak el, nézzenek ránk jó szemmel! És amikor felnövünk, továbbra is szükségünk van erre a szeretetre. Az elfogadást egyszerűen úgy mutatjuk ki, hogy mosolygunk. Amikor rámosolygunk valakire, jelezzük, hogy elfogadtuk. A személyek közötti kapcsolatok területén végzett kutatások szerint, amikor 2 személy először találkozik (és a későbbi alkalmakkor is), legelőször az történik, hogy kialakul egy elfogadási vagy nem elfogadási kapcsolat. Ezt a testünkkel fejezzük ki. A mimikánkkal, a hangunkkal. De addig, ameddig ez a kapcsolat nem jön létre, más kommunikáció nem megy végbe. Ezt a kapcsolatot egyszerűen a mosolygással hozhatjuk létre, a partner feltétlen elfogadásával, bárki legyen is az.

A 4. pont: a NAGYRABECSÜLÉS. A nagyrabecsülés. Éppen úgy, mint azzal, ha elfogadjuk, ha nagyra becsülünk valakit, azzal is fokozzuk az önbecsülését. Egyébként, ha mosolygunk, egyes kutatások szerint, amikor mosolygunk, nem csak pozitív érzéseket keltünk a másik személyben, hanem a mosolygás, maga a mosolygás, valahogy endorfint szabadít fel az agyunkban, és igen jóvá varázsolja a közérzetünket. Azt mondják, hogy még egy nem őszinte mosoly is jobb, mint ez őszinte fintorgás. Mosolyogjunk! Vegyük rá magunkat a mosolygásra! És tapasztaljuk, hogy megkedveljük a mosolygást, ha megszokjuk, hogy rámosolygunk másokra. Ami a nagyrabecsülést illeti, ezt hogyan fejezzük ki? Azt mondjuk, hogy: „Köszönöm." Újra és újra megint. Mondjunk köszönetet hitvesünknek, a gyerekeinknek vagy a kollégáinknak, a beosztottjainknak, a pincéreknek, felszolgálóknak! Rendszeresen mondjuk, hogy: „Köszönöm." De őszintén! A hála kifejezése növeli a másik önbecsülését. Úgy, ahogy a hőmérő higanyszála emelkedik egy forró napon. Tapasztalni fogjuk, hogy a legbefolyásosabb emberek, akik a legtöbbre vitték, általában nagyon kedvesek. És rendkívül udvariasak is. Az a mód, ahogy a televízióban, filmen ábrázolják a befutott, de gőgös, az emberekkel magas lóról beszélő személyeket, nem nagyon jár közel az igazsághoz. Mert többnyire azok érnek el sikereket, azok futnak be, akik megnyerik mások együttműködését. És az emberek természetesen azokkal működnek együtt, akikkel nem kellemetlen együtt dolgozni. Legyünk kedvesek, udvariasak, becsüljünk másokat, mondjuk, hogy: „Köszönöm." Thomas Carolay (keroláj) egyszer azt mondta: „Megfigyelhető, hogy a nagy emberek mindig jól bánnak a kisemberekkel." Ez pontosan így van.

Az 5. pont: a CSODÁLAT. A csodálat azt jelenti, hogy csodáljuk másvalaki tulajdonságait, ha ez a személy szorgalmas, vagy pedig pontos, vagy kitartó, vagy nagyon precíz. Vagy a pozícióját csodáljuk egy másik személynek. Ugyanis érzelmileg olyan nagymértékben kötődünk személyiségünkhöz, jellemünkhöz, hogy ha valaki elismeri, felismeri, sőt mi több csodálja, ez príma érzés. A tulajdonunkhoz is kötődünk. Büszkék vagyunk a házunkra, a kocsinkra, büszkék vagyunk az óránkra, a cipőnkre, a kisgyerekeinkre. Büszkék vagyunk az irodánkra. És ha valaki azt mondja: „Hű, de szép!", vagy: „Klasszul néz ki a kocsid!", vagy: „Gyönyörű a házad!", vagy: „Pompás ez a nappali!", vagy: „Csodás az öltönyöd!" Bármit mondhatunk, amit őszintén gondolunk. Semmit nem mondok, amit nem úgy gondolok, mert az emberek nagyon okosak. Észreveszik az őszintétlenséget. Abraham Lincoln azt mondta: „Mindenki örül a bóknak." Mindenki örül a bóknak. Dolgoztam már milliárdosokkal, óriási társaságok, mammutcégek rendkívül sikeres, hatalmas vezetőivel, és azt tapasztaltam, hogy mikor olyasmit mondtam, amiről tudhattam, hogy hízelgő rájuk, a cégükre vagy a munkájukra nézve, erre mindig olyan pozitívan reagáltak, olyan pozitívan reagáltak, mintha egy alacsony önértékelésű személy tehetségét csodálnánk. Néha épp azok, akiknek a legmagasabb az önértékelésük, ők igénylik leginkább a csodálatot, a nagyrabecsülést.

A 6., amit megtehetünk, hogy növeljük mások önbecsülését, és tudjuk, ha más önbecsülését növeljük, a sajátunk is nő. Ha más lelki egészségét javítjuk, a közvetett erőfeszítés törvénye révén saját lelki egészségünket is javítjuk. Ez a 6.: a HELYESLÉS. A helyeslés az emberi lélek egyik legmélyebb vágyát elégíti ki. Azt a vágyat, hogy megbecsüljenek. Azt a vágyat, hogy értékeljenek. Az önbecsülés jelentős mértékben attól függ, hogy valaki mennyire tartja magát becsülendőnek, dicsérendőnek. Aki úgy érzi, hogy sok megbecsülést érdemel, annak van önbecsülése. Ezért amikor dicsérünk valakit, kimutatták, hogy, azt hiszem, hogy Napóleon mondta: „Fantasztikus! A katonáim készek meghalni egy jó szóért!" Rájött, hogy a katonák, akik semmi pénzért nem kockáztatnák életüket, megcselekszik ugyanezt, ha dicséretben, megbecsülésben részesülnek, amelyet a kitüntetések jelképeznek.

A helyeslés módjai:
Először is: Ne várjunk a dicsérettel! Minél gyorsabban jön a dicséret, ha rögtön, rögtön kifejezzük, az illető annál inkább megbecsüli. Ha azt akarjuk, hogy az alkalmazottunk folytasson valamit, akkor mihelyt 1-szer megtette, dicsérjük meg!

Másodszor: Legyünk konkrétak! Mondjuk: „Remek munkát végeztél a gyepen, a házon, a levélen.", amiről szó van. Minél gyorsabb és konkrétabb a dicséretünk, annál gyorsabban növeli az önbecsülést. Annál valószínűbb, hogy a viselkedést megismétlik.

Harmadszor: Dicsérjünk nyilvánosan! Amikor nyilvánosan dicsérünk valakit, ez megsokszorozza a hatást, mert mások véleményének óriási befolyása van a viselkedésünkre. Óriási. Sok bizonyíték van arra vonatkozóan, hogy személyiségünkben döntő szerepe van annak, hogyan vélekednek szerintünk mások rólunk. Erősen befolyásol bennünket mások véleménye.

A 7. pont: a FIGYELEM. Nos, a figyelem az önbecsülés javításának igen hatásos módja. Ha figyelünk, ha hallgatjuk, hogy mit mond más. Vajon miért olyan fontos ez az odafigyelés? Azért, mert mindig csak arra figyelünk oda, amit értékelünk. És nem vesszük tudomásul, amit. amit nem értékelünk. Ha azt akarjuk közölni valakivel, hogy becsüljük, hogy értékes embernek tartjuk, nagyon figyeljünk rá! Hallgassuk, mit mond! Fordítsunk rá időt!

Íme, néhány tanács, hogyan figyeljünk.

Először is: figyelmesen hallgassunk! Figyelmesen, ne szakítsuk félbe a másikat! Türelmesen, figyelmesen hallgassuk!

Másodszor: várjunk! Mielőtt válaszolunk, tartsunk egy kis szünetet! Ne szakítsuk félbe! Hagyjuk, hogy a másik mindent elmondjon, amit akar! Aztán várjunk! Mutassuk ki, hogy mérlegeljük a mondottakat!
Harmadszor: egy tisztázó kérdés jön. Ne válaszoljunk azonnal! Kérdezzünk valamit arról, amit. amit a másik mondott! Így is tudtára adva, hogy valóban figyelünk rá. Íme a legeslegjobb kérdés: „Hogy érti ezt?" Ha meghallgattunk valakit, meg akarjuk érteni, mit mondott, és ezt közölni akarjuk, mondjuk ezt: „Pontosan hogy érti?" És kérjük meg, hogy magyarázza el világosan! Végül jusson eszünkbe a bumeráng! A bumeráng törvénye egyszerűen azt állítja, hogy egy őszinte érzelem, melyet kimutatunk másvalaki irányába, visszatér hozzánk, mint a bumeráng. Mint a ki mint vet, úgy arat törvénye, az ok és okozat törvénye, a vonzás és a megfelelés törvénye állítja, bármilyen őszinte érzelem, tehát ha valóban azt érezzük, szóval, ha valami pozitívat mondunk valaki másról, az eljut ahhoz a személyhez, aztán visszatér hozzánk, mint egy igazi bumeráng. Ezért csak jó dolgokat mondjunk! Amikor másokról beszélünk, úgy beszéljünk, mintha azt, amit mondunk, kinyomtatná egy újság! Amikor másokra gondolunk, pozitív gondolatokat küldjünk! Pozitív eszméket. Mindig gondoljunk arra, hogyan éreztethetjük másokkal, hogy fontosak! Úgy bánjunk másokkal, mintha ők lennének a világon a legértékesebb emberek! Ők azt hiszik, azok.

Az utolsó szabályt az emberi kapcsolatok megjavításához, aranyszabálynak hívjuk. Az aranyszabály így szól: „Szeresd embertársadat, mint önmagadat!" Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Bánj úgy vele, mint önmagaddal! Akármilyen helyzetben gondolkozzunk el: én milyen bánásmódra vágynék e helyzetben? Gondoljunk rá, amikor kényes helyzetbe kerülünk valakivel! Vita van vagy nézeteltérés. Gondoljuk ezt: ha fordított lenne a helyzet, én mit szeretnék, milyen bánásmódot?

Még egy megszívlelhető tanács: válasszunk egy mintát! Olyasvalakit, akit a világon mindenkinél jobban csodálunk vonzó személyisége miatt! És mikor valamilyen nehéz helyzetbe kerülünk, tegyünk úgy, ahogy az a személy tenne! Sok évvel ezelőtt Afrikában dolgoztam együtt dr. Albert Schweitzerrel, a világ egyik legnagyszerűbb emberével. Ezért nagyon gyakran, amikor nehéz helyzetbe kerülök, arra gondolok: „Vajon Albert Schweitzer mit tenne a helyemben?", vagy pedig, vagy pedig: „Názáreti Jézus mit tenne e helyzetben?" Ha ezt használjuk mintául, és ha másokkal éreztetni próbáljuk fontosságukat, ez a cél vezérel, akkor sikeres személyiséget fejlesztünk ki, amelynek révén mindent elérhetünk, amit akarunk az életben, társainkkal együtt haladva.

„Az a sikeres ember, aki jól élt, gyakran nevetett, és sokat szeretett."