Ne félj kincsem, bújj ide,
Aranyfürtű tündérem.
Anya most egy mesét mond:
…Csak sivalkodnak az angyalok…
Volt egyszer, hol nem volt
Volt egyszer egy kiscsikó
Négy lábán, négy aranypatkó
…Talán csak a víz forró…
Homlokán fénylő holdsarló
Szemében a világ tükre
Szabad lélek, kéklő tüze
…Mennünk kell…
Ám egy éjjel foglyul esett
Kincsét vegyék, égi jelet
…Fogd a kezem…
Kicsi volt még s védtelen
Álomba ringatta a félelem
…Ugye tudod? Szeretlek.
S mire újra felébredt
Szabadon ügetett az égen.
…Mi is aludni fogunk…


A fenti vers, amely a koncentrációs táborban egy édesanya és kislánya utolsó mozzanatát eleveníti fel, egy szimbólum. Annak szimbóluma, hogy milyen képek jelenhetnek meg egy-egy kineziológia kezelés során, amikor az ITT és MOST-ból (a JELEN problémájából), az egyén saját rendszerén keresztül, hipnózis nélkül a KIVÁLTÓ OK-hoz, a FORRÁS-hoz jutunk el. Abba a korba, amikor az adott traumatikus élmény életre kelt és apró magként belekerült a CSALÁD és az EGYÉN rendszerébe. Feloldatlan mivolta miatt arra vár, hogy valaki kibontsa, és a helyére tegye, mert az élmény várakozik, várakozik a feloldozásra.

A TRAUMATIKUS ÉLMÉNY sokféleképpen jelenhet meg. Megjelenhet egy pszichoszomatikus betegség képében, megjelenhet viselkedési zavarban, beilleszkedési problémában, önkép torzulásban. FORRÁS-nak millió árnyalata van és egyénre szabott. A forráshoz vezető út, cirkalmas, teli elágazással, blokkal.

Amikor valaki útra kell, hogy saját életét jobbá tegye, hátán viszi a batyuját - egy jó nagy adag vággyal, félelemmel, jól bevált és ismert eszköztárral megtömve. A térkép egésze a tudattalan rejtekében, annak hologramjai és mozaikjai fel-felbukkannak a tudat színterén. A kineziológia, a maga komplex rendszerével abban segít, hogy a „vándor” még jobban megismerje és használni tudja saját eszközeit és forrásait, újabbakra tegyen szert – és bátran szembe merjen nézni mindazzal, ami blokkot képez életében.

Cikkeim, csupán mozaikok, amelyeken keresztül összeáll a teljes kép a kineziológiáról, ahogy életünk darabjaiból, egy tökéletlen és mégis tökéletes, egyedi, SAJÁT történet. A kineziológia magáról, az ÉLETRŐL szól.